Képaláírás: Fraknói Vilmos.

Ismertető szöveg: "A magyar nemzet története" szerkesztője és írói.
"A magyar nemzet története" czímmel megindult jeles munka, a melyet Szilágyi Sándor szerkeszt és az Athenaeum bocsát közre, kétségtelenül egyik legmaradandóbb emléke lesz az ezredéves multunkat ünneplő szellemi törekvéseknek. Bármily különféle, fontosabbnál fontosabb nyilvánulásait állítsa elénk a magyar genius a műveltségnek minden ágában: első sorban történetiróinkra vár az a nagy feladat, hogy tiszta világításban mutassák be az átélt hosszú idő viszontagságos küzdelmeit a most élő nemzedéknek. Csak akkor ünnepelhetjük valódi lelkesedéssel hazánk megalapításának ezredik évfordulóját, ha megismerjük a letűnt századok történelmét; ha tudjuk, mily vészes hányatásokon kellett nemzetünknek átesnie, hogy államalkotó erejét nemcsak megőrizze, hanem gyarapítsa, szilárdítsa is. Csak akkor fogjuk valódi kegyelettel őseink emlékét ünnepelni, ha lelki szemeink elé állítva látjuk azt a nagy munkát, a melylyel a mai Magyarország alapjait megvetették.
E gondolat ösztönözte a magyar történetirókat az említett nagy mű létesítésére; ez serkentette a derék szerkesztőt, Szilágyi Sándort, hogy kiváló történettudósaink sorából épen azokat nyerje meg vállalatának, a kik egy-egy korral már régebben behatóan foglalkoztak, tehát közreműködésük már eleve biztosíték a tudományos sikerre nézve. Magától értetik, hogy nem minden kiváló történetírónk vesz részt a mű írásában; de a kik részt vesznek, régiek és újabbak, valamennyien nagy buzgalommal végzik feladatukat.
...ez alkalommal történetíróink közül bemutatjuk a nagy szabású mű íróit... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 8.)

Fraknói Vilmos, 1874-ig Frankl Vilmos (Ürmény, Nyitra vármegye, 1843. február 27. - Budapest, 1924. november 20.) történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia titkára.
Frankl Vilmos néven született Ürményben, ahol apja, Frankl Sándor uradalmi orvos volt. Eredetileg zsidó vallású édesapja ekkorra már katolikussá keresztelkedett, fia pedig 1874-ben vette fel a Fraknói nevet. Középiskoláit Nagyszombatban és az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, teológiai és bölcsészeti tanulmányait Pesten végezte. 1864-től a filozófiai doktorátus megszerzése után előbb a nagyszombati gimnázium, majd 1865-től az esztergomi papnevelő intézet tanára volt. 1865. július 23-án pappá szentelték. 1870-ben az akadémia levelező tagjává választották. 1871-től Pesten élt, 1875-től az Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának őre (ma Országos Széchényi Könyvtár). 1879. május 22-étől 1889-ig az akadémia főtitkári, majd 1889-től 1892-ig másodelnöki tisztét töltötte be. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, valamint a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője volt. 1892-ben arbei címzetes püspök lett. Rómában magyar történeti intézetet (1892), majd magyar művészházat alapított. A középkori, főleg a 15. és részben a 17. századi magyar történetnek számos, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, a tanulmányok hosszú sorában sok külföldi, főleg olaszországi levéltári anyag felhasználásával. Szerkesztette az Akadémia Értekezések a történettudomány köréből című kiadványsorozatot (1872-1878), az akadémia évkönyveit, értesítőjét (1878-1889) és a Magyar Könyvszemlét 1876-tól 1879-ig. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Kiadta a Magyar Országgyűlési Emlékek I-X. kötetét (az utolsó kettőt Károlyi Árpáddal), a vatikáni magyar okmánytár (Monumenta Vaticana) I-IV. kötetét (1884-1899), Mátyás levelezését a római pápákkal (1891). (Forrás: Wikipédia)