Képaláírás: A zborói vár. - Háry Gyula rajza.

Ismertető szöveg: Hagyjuk ott Zborót, nehéz lent a völgyben a levegő, menjünk Makoviczára. Így hivták a zborói várat, mely a városkától délkeletre a Hradszki hegy legéjszakibb pontján egy 460 méter magas csúcson feküdt. A Kamenicza patakon átgázolva, a hegy lejtős oldalán jutunk fel a romhoz. Az út, mely a vár alatt elvonul, magyarázza meg Makovicza hajdani fontosságát. A ki a várat birta, ura volt az egész környéknek. Már IV. Béla adományozza a sajói ütközet után valami Makó nevű kedvelt hívének. Azután a Zudaroké volt s Zudar Simon 1443-ban 30 éves háborút folytatott innen Bártfával. A XVI. században Serédy György jutott a birtokába, de a Tarczayak is jogot tartottak hozzá. Egy Serédy kisasszony, a szép Zsuzsanna (bizonyosan szép volt), az ostrogi lengyel herczegnek Janussiusnak vitte hozományul. Ettől vette aztán meg 1601-ben 14 ezer aranyért Rákóczy Zsigmond, de a Tarczayak sem hagyták magokat s a jó békesség kedvéért Zsigmond fejedelem örökösei, élükön Rákóczy Györgygyel, 1611-ben nekik is adtak a birtokjogért 13 ezer forintot. 1683-ban a Zrínyi Ilona kezén volt a vár, ő tole vették meg ostrommal a császáriak s aztán le is rontották. Később az Aspremontoké s azután az Erdődyeké lett. De a monda nem törodik a krónikás dátumokkal s máskép beszéli el, hogy mikép került a Serédyekről Rákóczy-kézre a vár. Zsigmond úrnak szüksége volt Makoviczára, megüzente hát Serédy Gáspárnak, hogy szabja meg az árát. Gáspár nem mert a hatalmas embernek ellenállani s megszabta az árát, de kikötötte, hogy a 13 ezer darab arany mind, Körmöczről kerüljön ki s mind egy ugyanazon évbeli verés legyen. Zsigmond fejedelem a mondott időre megküldte az aranyakat. Körmöczi volt mind s ugyanazon évben verték mindet. Gáspár odahagyta kedves várát, de a bártfai útról visszanézett a Hradszki hegy felé s ugy járt mint Lóth felesége. Az érzelmek oly hatalmas árral tódultak rá, hogy szíve megszakadt. Milyen szép volna, ha az ezt a mondát nem könyvből tanultuk volna, ha irás helyett pásztor emberek, csillagos ég alatt, kinn a tűznél, az édes hazai nyelven beszélnék el nekünk! Makovicza vára, vagy a zborói vár, terjedelmes nagy épület volt. Ma is ott nyúlik fel az éjszaki részén egy nagy darab fal, talán egy erős szél majd ledönti. A bástyák még erősek. Itt-ott láthatni egy-egy terem körfalait, de ép nincs benne semmi. [FORRÁS: Vasárnapi Újság http://epa.oszk.hu/00000/00030/02161/pdf/02161.pdf]