Képaláírás: Kárpáti táj. - Molnár József festménye.

Ismertető szöveg: Molnár József
(1821, Zsámbék - 1899, Budapest)
Festő. Velencében, Rómában, Münchenben végzett tanulmányok után Stuttgartban telepedett le, ahol főképp arcképfestészetből élt. 1853-ban hazatért s a fővárosban történeti és tájképfestészettel foglalkozott. Dezső vitéz önfeláldozása c. festménye romantikus lendületével jelentős állomása a kialakuló magyar történeti festészetnek. Egyik legjobb műve a Géricault francia festő hatására készült Hajótöröttek c. képe. A Budavár visszavétele c. kompozíció után főleg táj- és életképeket festett, mely utóbbiak közül kiemelkedik Várakozás c. műve. Számos tájképet festett a Magas-Tátráról, melyeknek finom koloritja és hangulatos részletei a Mészöly Géza előtti tájfestészet érdemes képviselőjévé avatták. Nemzeti Album címmel táj- és életképeket jelentetett meg. Stílusában a biedermeier keveredett romantikus elemekkel. (Forrás: Képzőművészet Magyarországon)

A hatvanas évek elején a magas Tátrát bejárva, annak tavait hangulatteljes és hatásos képekben ösmertette meg a műbarátokkal. Kü­lönösen a poprádi tó mély, zöld vizével, hatalmas szikláival s fölötte a havas csúcsokkal sok ideig kedvelt s keresett tárgya volt a művésznek. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. márczius 10.)