|
Képaláírás: Törs Kálmán. - Roskovics Ignácz rajza
Ismertető szöveg: "Az irodalmat és különösen lapunkat ért nagy veszteségről már előbbi
számunkban értesítettük olvasóinkat, hírül adván, hogy régi jeles
munkatársunk és szeretett barátunk, Törs Kálmán, hosszas betegeskedés
után elhunyt. Akkor a fájdalom első hatása alatt csak bánatunk
szólalhatott meg töredékes hangokban. Most hadd nyilatkozzék méltó
kegyeletünk részletesebb megemlékezésben, élete folyásának és írói
munkásságának tüzetesebb ismertetésében. Sírja már föl van hantolva,
hamvait virágok és koszorúk borítják. Hadd tegyünk mi is még egy
koszorút e sírra, itt, olvasóink előtt! Törs Kálmán, noha csak 49
évet élt, egy negyedszázadnál tovább működött az írói, különösen a
hírlapírói pályán valódi tehetséggel, írói becsvágygyal,
lelkiismeretességgel, gyöngéd költői kedéllyel, erős meggyőződéssel
és ritka szép, könnyű tollal. S ez időnek legnagyobb részét itt
közöttünk s velünk töltötte el, buzdítva példájával s lekötelezve
szívességével és szeretetreméltó tulajdonaival. Kedves volt ő mi
előttünk úgy is mint munkatárs, úgy is mint barát, úgy is mint ember.
... Már serdülő ifjú korában nemcsak megszerette, hanem művelni is vágyott
az irodalmat. Példás szorgalommal végzett tanulmányai mellett minden
szabad idejét a jeles irók olvasgatására szentelte, s az irodalomban
való jártassága annál többoldalúvá lett, mivel már korán megszerzett
nyelvismeretei az idegen népek szellemvilágát is könnyen
megközelíthetővé tették rá nézve. Majd ereje és hivatása érzetében
maga is alkotni kezdett. Eleintén leginkább költeményeket, később
elbeszéléseket irt, melyekben az érzés nemessége, a kedély
derültsége, a gondolat tisztasága s az előadás csínja és kelleme az
alapjellemvonások. Később egészen a hirlapirás szolgálatába lépett, s
alapos és sokoldalú képzettségénél fogva igazi encziklopedikus
tevékenységet fejtett ki. Irt könyv- és színházi bírálatokat, komoly
és kedélyes tárczaczikkeket, életrajzokat, társadalmi és politikai
irányczikkeket, ismeretterjesztő közleményeket..."
(Forrás: Vasárnapi Ujság 39. évf. 37. sz. (1892. szeptember 11.))
|
