Képaláírás: Fáy András háza a fóti szőlőben.

Ismertető szöveg: Fáy András író, politikus, az MTA tagja (t. 1831, ig. 1845). A reformkorban Szemere Pál szerint "a haza mindenese". Sárospatakon, Pozsonyban tanult, 1805-08 között Pesten jurátus, 1808-tól Jobbágyiban gazdálkodott, 1810-től 1818-ig szolgabíró Pest vm.-ben. 1818-ban adta ki Friss bokréta c. művét s ebben a m. prózai víg elbeszélés kezdetét jelentő novelláját A különös testamentom címmel. Legnagyobb írói sikereit meséivel aratta (F. A. eredeti meséi és aforizmái, Pest, 1818; F. A. újabb eredeti meséi és aforizmái, Pest, 1824). E mesék szinte kivétel nélkül célzatosak, valamilyen politikai v. erkölcsi nézetet fejtenek ki. 1822-től Pesten élt, sok íróbarátja volt (Fóti szőlőjében írta Vörösmarty a Fóti dalt). 1825-től tevékenyen részt vett a politikában, Széchenyi eszméinek támogatója. 1832-ben jelent meg A Bélteky-ház c. műve, az első eredeti m. társadalmi regény. 1835-ben országgyűlési követ, 1837-40-ben a Kisfaludy Társaság első igazgatója. A 40-es évek elején az ellenzéki kör egyik vezéralakja. 1840-ben kezdeményezésére alakult a Hazai Első Takarékpénztár Egyesület néven az első magyarországi takarékpénztár. Jelentős érdemeket szerzett a Nemzeti Színház felépítése körül, sürgette egy nevelőnőképző intézet felállítását, elkészítette a Pesten felállítandó protestáns főiskola tervét. Pedagógiai gondolatait számos írásában is kifejezésre juttatta és népszerűsítette. Sokat buzgólkodott az Iparegylet, Védegylet, a kisdednevelés érdekében. 1845-ben az MTA helyettes elnöke. A szabadságharc után visszavonult a közéleti tevékenységtől és csak az írásnak élt. Kéziratai az OSZK-ban vannak. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)