Képaláírás: Martinovics és társai kivégzése a Vérmezőn. Egykorú szemtanú vízfestménye.
(Magyar Nemzeti Múzeum.)
zó 1795. május 20.

Ismertető szöveg: Martinovics és társai kivégzéséről több kezdetleges és műkedvelő kezére valló vízfestmény maradt fenn. Ezek közül kétségen felül leghitelesebb képet az itt bemutatott példány nyujt. Ha a kép közepére illesztett, az összeesküvők törzsfáját mutató részlettől eltekintünk, az ábrázolás hűen adja vissza úgy a helyszínét, mint a gyászos esemény lefolyását. A színtér a Vérmező északra néző, a Krisztina-körút és Attila-utca által határolt sarka. A háttérben jobbfelől a Vár északi szöglete látható a bástyafalakkal s a mai helyőrségi templom kiemelkedő tornyával. A Vártól balra eső házsor a mostani Várfok-utca páratlan számú házsorának felel meg. A menet a későbbi Nádor-laktanya helyén állott Gárdaház-ból indult el és a Vérmező-úton át kanyarodott le a Vérmezőhöz. Élén Szabó János, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szolgabírája haladt lóháton, kivont karddal; alakja, a többinél nagyobbra rajzolva, a kép alján látható. A vérpad földből hányt emelvényét magyar gyalogság és császári vértesek veszik körül. Egyik sarkán térdel, gyóntatójával együtt Martinovics (akinek tudvalevőleg társai halálát végig kellett nézni); középütt a nyakazó-székre kötözve ül gr. Sigray Jakab, mögötte az őszhajú budai hóhér, Zach Jakab emeli csapásra a pallost. Mellette egybefont karokkal áll az egri hóhér, akit azért hozattak el, mert tartottak tőle, hogy az öreg Zach nem tud megfelelni súlyos feladatának. (Amint az be is következett.) A többi delinkvens a körben felsorakozó kocsikon ül, és pedig sorrend szerint elől Laczkovics János (szájában pipával); utána Szentmáriai Ferenc és Hajnóczy József. Az elítélteket budakörnyéki sváb fuvarosokkal vitették a vesztőhelyre; előttük egy-egy szerzetes (illetőleg Hajnóczynál evangélikus lelkész) foglalt helyet; Laczkovicsot és Szentmáriayt két-két megyei hajdú is kísérte.
A kép készítője egyetlen részletben sem hibázott, sőt olyan dolgot is feltüntet, amiről csupán Kazinczy Ferenc később ismeretessé vált feljegyzései tesznek említést. Ez pedig az attila-utcai házak tetejének leszedett volta. Ezeket a tetőket a katonai parancsnokság rendeletére távolították el, hogy lázadás esetén a várból szabad kilövés nyíljék a Vérmező egész szélességén.
A kép aljára Martinovics arczképe került. Ez valamely korábbi festményről van véve; az eredeti akkor készülhetett, amikor Martinovics 37 éves korában (1792) elnyerte a szászvári apátságot. A kép - más ábrázolásoktól eltérően - legkevésbbé sem torzított, de jól visszaadja arcának délszláv jellegét.
A nemzeti múzeumi kép és a többi jóval gyarlóbb hasonló ábrázolás bizonyosan panoráma számára készült, németül: Guckkastenbild, aminőket régi időben vándorló "képmutogatók" hordtak szerte az országban. Azonban a múzeumi példány részletekben való bővelkedése és egyezése az egykorú leírásokkal arra mutat, hogy festője szemtanú, aki közvetlen benyomások alapján azon melegében vitte át papírra a látottakat.