Képaláírás: Óbudai temető: 9-I-62

Ismertető szöveg: Strommer Gyula matematikus. A természettudományok iránti élénk érdeklődése már reálgimnáziumi tanulóévei alatt megnyilvánult. 1938-tól kezdve a Műegyetem gépészmérnök hallgatója, ezzel egyidejűleg a pesti Tudományegyetemen csillagászatot és fizikát tanul. Első tudományos sikere is erre az időre esik az általa "Transsylvania"-nak elnevezett és nemzetközileg is bejegyzett kisbolygó felfedezésével. 1942-ben a Műegyetem Ábrázoló Geometria Tanszékére került tanársegédnek. Itteni működését csak a háború illetve a katonai szolgálat és a hadifogság szakította meg. A fogságból való szabadulás után ismét a Műegyetemen tanít, e munkája mellett a Posta Kísérleti Intézetben is dolgozik a későbbi Nobel-díjas Békéssy György munkatársaként. 1952-ben a Gépészmérnöki Karon szerveződő Ábrázoló Geometria Tanszék vezetője lett. Vezetése alatt a tanszék magas színvonalú oktatási és kutatási munkát végzett. 1960-ban a matematikai tudományok kandidátusa, 1975-ben a matematikai tudományok doktora fokozatot nyeri el. 1962-ben nevezik ki egyetemi tanárrá. Az Ábrázoló Geometria (később Geometria) Tanszéket 1986-ig vezeti. 1981-1987 között a Gépész-mérnöki Kar dékánja. 1990-ben Apáczai Csere János díjat kap tanári tevékenysége elismeréseként. Nyugdíjazásától kezdve a Gépészmérnöki Kar emeritusz professzora egészen haláláig. Összesen 53 évet tanított a Műszaki Egyetem katedráján. Tudományos munkásságát a geometria alapjainak és a Bolyai-Lobacsevszkij geometria kutatásának szentelte, amellyel nemzetközi viszonylatban is komoly elismerést szerzett. (Forrás: math.bme.hu)