Képaláírás: Boglárka boglárka hátán.

Ismertető szöveg: A salátaboglárka vagy nyugati salátaboglárka (Ranunculus ficaria) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjában a névadó boglárka (Ranunculus) nemzetség egyik faja. Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de sokfelé, az USA-ba is behurcolták. 5-15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek hónaljukban gyakran sarjrügyek fejlődnek. Napsárga, 2-3 cm átmérőjű virágainak három-öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8-12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik (fiatalon élénkebb, később kifakul). A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik. Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag. Lágy szárú, évelő növény. Március végétől májusig nyílik. Nitrogén- és vízigényes. Dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eredeti termőhelyéről: a nyirkos ligetekből, surjánosokból a kertbe telepítve gyorsan elszaporodik. Kevés protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, sok C-vitamint tartalmaz. Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták. A megvastagodott gyökerek nedve szemölcs ellen használható. A homeopátia aranyér "kezelésére" használja. (Forrás: Wikipédia)