Ismertető szöveg: A csiperke (Agaricus) a gombák egy nemzetsége kb. 300 fajjal, amely közül igen sok ehető faj van (kivételek például a fertőtlenítő - karbol - szagúak). Közeli rokonságban van az őzlábgomba (Lepiota) nemzetséggel. A leggyakoribb két idetartozó faj a kerti csiperke vagy mezei csiperke (Agaricus campestris) és az erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis). Kalapja fiatalon selymesen fehér, domború, de később ellaposodik, és enyhén megsárgul. Átmérője elérheti a 10-12 cm-t is. Lemezei rózsaszínűek, később barnára, feketére színeződik, spórái feketés barnák. Tönkjén gallért találunk, illata kellemes. Az erdőszéli csiperke kalapja nagyobb, akár 20 cm-t is eléri, színe krémszínű. Egész nyáron számíthatunk a megjelenésükre, esők utáni, meleg párás éjszakákat követően tömegesen jelennek meg. Réteken, szántókon, legelőkön, de füves kertekben is megtalálhatók. Felhasználják, nyersen salátákba, levesnek, mártásnak, vajban párolva fokhagymával ízesítve, kalapját kivájva húsos töltelékkel megtöltve és kisütve, de rántva is kitűnő. Figyelem! Könnyen összetéveszthető a fehér lemezű, mérgező galócákkal, például a gyilkos galócával. A sárguló csiperkék enyhén mérgezők. Onnan ismerhetők fel, hogy húsuk sérülésre, törésre, bevágásra megsárgul, és vegyszer (karbol, fenol) szaguk van. (Forrás: Wikipédia)