Képaláírás: Új köztemető: 18/7-1-100

Ismertető szöveg: Lohr Ferenc festő. Középiskolai tanulmányait a Reáltanoda utcai főreálban (ma Eötvös József Gimnázium) végezte, ahol különösen a német és francia nyelvet, valamint az algebrát, geometriát tanították az idő tájt nagyobb óraszámban. Reáliskolai tanulmányait követően Lohr az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola beiratkozott növendéke lett: az 1886-1888-ban itt tanult a festészet, díszítőfestészet szakon. Lohr tanulmányait itt a "legjobb sikerrel" végezve a Vallás-és Közoktatási Minisztérium ösztöndíjával a Müncheni Akadémián folytatta tanulmányait az 1890-es évek elején. Ez volt egész Európa egyik legismertebb és legtekintélyesebb művészeti intézménye. München után Párizs következik. A kilencvenes évek közepén az ifjú mester néhány esztendőn át a Párizsi Művészeti Akadémián tökéletesíti tudását. Gyakorlatilag már az 1890-es évek elejétől mint templomfestő és dekoratív és freskófestészet terén működik: Pesten és Magyarországon. Első nagyobb egyházi munkája a budapesti Angol Kisasszonyok (Szent Mihály) templomának festészeti restaurálása volt, ahová majd még egyszer, 1933-ban visszatér. Első számon tartott világi témájú korai műve (25 éves volt) az egykori Vajai várkastély, ma Vay Ádám múzeum, II. emeleti dísztermének mennyezetfreskója 1896-ból. A kor historizáló stílusát alkalmazó monumentális csatajelenet Zsigmond királyt ábrázolja a török elleni dunai harcokban. Művészeti stílusa kialakulásának valószínűleg fontos állomása, mikor Lotz Károly, Székely Bertalan és Deák-Ebner Lajos mellett 1898-ban a tihanyi templom belső festészeti munkálatainál dolgozik. Sokoldalúságát mutatják a Műcsarnokban rendezett tárlaton, a Nemzeti Szalonban ekkortájt látható portréi, virágképei. Lohr művészete a barokk stílusú dekoratív és freskókép-festészet terén teljesedett ki. Lohr kiemelkedő alkotása a kecskeméti öregtemplom monumentális boltozatainak, kupoláinak freskósorozata. A festési munkákat irányította és a rajzokat készítette Roskovitz Ignác közreműködésével. A feladat fizikai terhét jól mutatja, hogy a kupolasüveg 22 méter magasan tornyosodik. 1899 és 1902 között dolgozott a művész a hírösváros nagytemplomában. Figyelemre méltó adalék, hogy az 1908-ban az Iparművészeti Múzeum Egyházművészeti Kiállításán 36 vázlatát, pályázati tervét mutatta be: önálló, önmagukban értéket képviselő alkotásokként honorálták ezt a kortárs szakértők. A Rózsák terének templomában a görög katolikus liturgiához igazodó falképeivel keltett feltűnést (1907). Hasonló bizánci ornamentikával dolgozott Debrecenben. E munkához kapcsolódik az ungvári szeminárium Bercsényi-kápolnájának megfestése, 1913-ban. A század tízes éveiben az Odeschalchi család megbízta Lohrt a Tuzséron lévő - eredetileg Lónyai - kastély barokk freskóinak felújításával. Az első világháború kitörésekor - szinte átmenet nélkül - megszűntek a templomi megbízások. Lohr a portréfestésre tért át. Ezektől az évektől datálhatóak virágcsendéletei is, amelyek hibátlan realizmussal tűnnek ki. Az 1920-as évek közepétől aztán - a konszolidáció nyomán - , ismét megszaporodtak templomfelújítási megbízásai. Ekkor koronázza meg egész életművét a pesti ferences templom díszítő festészeti motívumainak felújításával, 1925-ben. Egyházművészeti munkáiért 1928-ban Lohr elnyerte a "Pro ecclesia et pontifice" pápai arany érdemkeresztet. Utolsó nagy munkája a gyöngyösi ferencrendi templom teljes dekorációja, falképi freskóinak megfestése volt. 1936-37-ben 11 hónap alatt a dekorációs díszítések mellett mintegy 16 nagyméretű falképet is festett. A mester és családja 1908-ban költözött Zuglóba, a nyaralóvilla első emeletén alakították ki a műtermeket. 1917-ben a filmgyári Korda Vince vette bérbe a Lohr-ház egyik műtermét és ott készített filmjeihez díszletváltozatokat. A két háború között a templomfestő családjával együtt többször aktívan vett részt a Páduai Szent Antal egyházközség kulturális rendezvényeiben. Idős korában érte meg a város ostromát és háza kifosztását. 1946. augusztus 7-én hunyt el rákbetegségben. (Forrás: lohr.hu)