Ismertető szöveg: Gáborján község Hajdú-Bihar megyében, a Berettyóújfalui kistérségben. Gáborján település ősi monostoros hely, mely már a tatárjárás előtt is fennállt, akkori neve Gáborján monostora (Geberján-monostora) volt. Nevét a XV. században említették először a korabeli oklevelek. Nevét többféleképpen írták: Gabrián, Gabán, Gagán, Gábrán, de Geberján-monostora néven is előfordult a XV. századig. A Gáborjáni apátság a lakosság által Földvár-ként emlegetett területen, a váncsodi-Szentpéterszeg-i határ szegletében (összeszögellésénél) feküdt. 1245-ben birtokosának Raffain bán, 1311-ben Dósa nádor volt a falu földesura. 1451-ben Géberjén néven említették a fennmaradt írásokban. 1455-ben a falut Szabolcs vármegyéhez tartozónak írták le. Gáborján monostora kegyura Debreczeni Dósa nádor volt, a XV. században pedig Debreczeni Dósa nádor utódai voltak. A Debreczeniek után a Domoszlayak, majd a Széchyek és a Héderváryak birtokába jutott. 1462-ben a Szokolyi, 1471-ben a Széchyek, és 1476-ban a Hunyadiak 1498-ban pedig a vácsodi Horváth' család volt birtokosa. Az 1552-ben végzett összeírás alkalmával Gáborján településen 31 és fél portát találtak. 1658-ban lakosait Bethlen Gábor fejedelem felmenti a tized fizetése alól. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705 végén heves összecsapás zajlott a község határában egy Ilosvay Imre ezredes vezette kuruc csapattest és a császári zsoldban álló rác portyázók között, amely a kurucok vereségével végződött. 1745-ben az Eszterházy család volt a falu földesura. Ekkor a faluról feljegyezték azt is, hogy a Berettyó folyón 9-kerekű vízimalma is volt. A falu lakossága még az 1800-as évek végén is híres volt szalmakalap fonó iparáról. Gáborjánhoz tartozott Szaján puszta is. A falu határában régen két falu is állt, melyek azonban teljesen elpusztultak. A két elpusztult település közül az egyiket, Tótfalu községet említi egy 1405-ben kelt oklevél is, mint Gáborjántól délre fekvő települést.