Ismertető szöveg: Dunakeszi a Dunakanyar kapuja. Város Pest megyében, a Dunakeszi kistérségben. Dunakeszi környékén az újkőkortól találtak letelepedési nyomokat. Egy kb. háromezer évvel ezelőtt itt élő nép deszkalapokkal, kosárfonattal, kivájt szilfatörzsekkel bélelt kútjai meglepően jó állapotban maradtak fenn. A római hódítás előtt kelták vándoroltak a környékre. A rómaiak i. e. 371-372-ben erődített kikötőt és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének, amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd Diocletianus sűrített. A környező terület akkor a szarmata jazygoké volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot (Uscenum) említi. A településtől délre, a Dunatól indul el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala. Az első írásos adat, ami a község nevére utal, a 13. századból származik, 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezew néven említi. Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel. 1768-ban a gödöllői Grassalkovich-uradalom része volt a falu, 600 lakossal. Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második világháború. A két községet (Keszit és Alagot) 1950. elején egyesítették. 1950 októberében megalakult Dunakeszi első tanácsa. A településen az ipart 1945 után még hosszú évekig a járműjavító és a konzervgyár képviselte.