Ismertető szöveg: A II. világháború alatt a dunabogdányi svábok között is voltak, akik beléptek a Volksbund szervezetébe, illetve német katonaként szolgáltak. A vesztes háború után aztán tényleges szerepükre való tekintet és megkülönböztetés nélkül megtorlásban részesültek. 1945-46-ban sokakat - asszonyokat és csecsemőket is - hónapokra internáltak, és sokaknak a teljes vagyonát elkobozták. Az elkobzott házakba elkezdődött egy beköltözési folyamat - elsősorban a szomszéd településekről -, ami az 1946-os telepítésnél folytatódott. Az itt lakó svábok életét leginkább felbolydító napok 1947. augusztus 23-24-re estek, amikor teherautók jelentek meg és a kitelepítésre ítéltek csak néhány órát kaptak, hogy holmijukat összeszedjék, és örökre elhagyják szeretett szülőfalujukat. A németek kitelepítése "kollektív felelősségükre" való hivatkozással történt. A kitelepítettek száma 800-900 főre becsülhető, ami az akkori falu kb. 1/3-át jelentette, de pontos adat a mai napig nincs erről. A főutcán lakó svábok közül szinte mindenkinek mennie kellett.