Képaláírás: Postaépület. Róm. kat. templom. Állami iskola. Hangya.

Ismertető szöveg: Encs a megye északkeleti részén, a Cserehát dombvidékén fekszik. Neve az újvári ispán poroszlójának nevében fordul elő először, 1219-ben, amikor az oklevél Hensynek nevezi. A település földjét a Tornai család őse, Tekus ispán vette meg. Encs a XVI. században a fejlődő települések közé tartozott, 1564-ben már saját malma volt. Eger eleste után Encs is kénytelen volt behódolni a töröknek. A magas török adó a jobbágyokat menekülésre késztette. A XVII. század végén kezdett újra benépesülni a település, amely a Rákóczi-szabadságharc idején állandó táborhely volt, több jelentős felvidéki hadjárat kiindulási pontja. A szabadságharc leverése után elnéptelenedett, majd Kassa környékéről települtek át szlovákok. A századforduló időszakában tovább fejlődött a település. A II. világháború megpróbáltatásait átvészelve, lassan újra visszatért medrébe a gazdasági élet. 1966-ban Encs lett Abaújdevecser, Fügöd és Gibárt közös tanácsi székhelye; 1970-ben nagyközségi, majd 1984-ben városi rangot kapott. Az 1785-ben elkészült késő barokk római katolikus templomot és a szintén XVIII. századi fügödi és gibárti református templomot mindenképpen érdemes megnézni. Gibárton a Petőfi utcában tájház várja a látogatókat, Abaújdevecseren pedig az 1800 körül épült Csoma-kúria.