A direktory hiányzik!
Normál kép: | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Ismertető szöveg: 1955. FELSZABADULÁS (III.) Kisfaludi Strobl Zsigmond magyar szobrász. Az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos és Lóránfy Antal tanítványa, majd a Szobrászati Mesteriskolán Stróbl Alajos (1856-1926) növendéke volt. Tanulmányait Bécsben és Párizsba egészítette ki. Portrét, kisplasztikát, akt-tanulmányt, emlékművet egyaránt mintázott. Első köztéri munkája 1913-ban a szentesi Horváth Mihály-szobor volt. Az I. világháború utáni évektől a legtöbbet foglalkoztatott, legnagyobb sikereket elérő magyar szobrász lett. Az 1920-30-as években országszerte számos hősi emlékművét állították fel. Jelentősek Debrecenben a Tisza István és a Komáromi Csipkés György, Nyíregyházán a Vénusz születése, Budapesten az Íjász, Szent Imre és a kardját néző huszár című szobrai. Eleven és hatásos emberábrázolás, mértéktartóan pszichologizáló törekvés, mozgalmas, dekoratív kompozíció- és forma képzési felfogás jellemzi művészetét. Sokoldalú és igen tevékeny művész volt. 1932-37 között a több alkalommal járt Angliában, ahol 75 portrét készített. A II. világháború után is a legtöbbet foglalkoztatott művészek egyike volt. Köztéri alkotásait ebben az időben romantikus lendület jellemezte, mint pl. a Felszabadulási emlékmű, Kossuth Lajos, Kossuth és Rákóczi, Végvári harcok stb. című szobrai. (Műv.L.1966.2k.640 o., A XX.század Kr.1991.1101 o., MNL.11k.44 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Július) http://mek.oszk.hu/10200/10292/) |
Kapcsolódó dokumentum: Nagy Zoltán: Szabadság szobor |