A direktory hiányzik!
Normál kép: | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Ismertető szöveg: 1968. ÉVFORDULÓK - ESEMÉNYEK (VI.) Tompa Mihály magyar költő, református lelkész. 1832-ben került Sárospatakra szolgadiáknak, hogy fedezhesse tanulmányait. 1844-ben otthagyta Sárospatakot és házitanítóskodott Sárbogárdon és Eperjesen. Az Atheneum, a Pesti Divatlap és az Életképek rendszeresen közölték verseit. 1846-tól haláláig lelkész volt Bején, Keleméren és Hanván. 1846-ban Szuhay Mátyás című elbeszélő költeménye Arany János Toldija mögött második lett a Kisfaludy Társaság pályázatán. A nemzeti romantika, a népi-nemzeti irány Petőfi Sándor és Arany János után legjelentősebb képviselője volt. Népszerűsége az 1840-es években Petőfiével vetekedett, az 1850-es években pedig fontosabb szerepet játszott az irodalmi életben, mint Arany János. Az utókor azonban mögéjük helyezi, mert költészetéből, minden értéke mellett is hiányzik barátai zsenialitása. Első átütő sikerét a Népregék és mondák című 1846-os gyűjteményével aratta. Versei miatt 1852-ben, majd 1853-ban néhány hétig a kassai hadbíróság vizsgálati fogságban tartotta. Művészi kiteljesedése a szabadságharc bukása utánra esik. A Bach-korszak idején írt, a köz fájdalmát megéneklő, az allegória és a példázat alakzatára épülő versei hozták meg számára az országos népszerűséget. A gólyához vagy A madár fiaihoz című verseinek egyes sorai szállóigévé váltak. Hasonló szellemű verse még a Levél egy kibújdosott barátom után. Utolsó allegóriái közól kiemelkedik az Új Simeon és az Ikarus című művei. Élete végéig hirdette a nemzeti függetlenség eszméjét, elutasította a kiegyezést. (Világir.Kisencikl.1976.2k,433 o., Larousse.3k.903 o., MNL.17k.564 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Július) http://mek.oszk.hu/10200/10292/) |
Kapcsolódó dokumentum: Tompa Mihály |