|
Képaláírás: A "golgotavirág" név a latin Passiflora elnevezés fordítása. A latin név a 17. század elejéről ered ("passio" = szenvedés, "flor" = virág). Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot. Későbbi szerzők, így a jezsuita J. B. Ferrari szerint Krisztus keresztútját a virág egyes részei szimbolizálják:
a három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték;
a bibe az ecettel átitatott szivacs;
a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia;
az öt portok az öt sebhely;
a 72 szálból álló sugárkoszorú a töviskoszorú 72 tövise;
a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegye;
a kacs a korbács.
Ebben a szimbolikában a fehér szín (a Passiflora incarnata sugárkoszorút alkotó szálaiban) Jézus Krisztus ártatlanságát jelképezi. Más értelmezés szerint a sugárkoszorú a dicsfényt, egyéb fajok ötszörösen összetett levele az ellenség kezét, a tíz sziromlevél pedig a tíz apostolt (Pétert és Júdást nem számítva), a középső oszlop pedig Jézus keresztjét jeleníti meg. Éppen ezért azt tartották róla, hogy a dél-amerikai indiánok megtérítésére szolgál.
Ismertető szöveg: A golgotavirág (Passiflora) a Malpighiales rendbe tartozó golgotavirág-félék (Passifloraceae) család egyik nemzetsége. A "golgotavirág" név a latin Passiflora elnevezés fordítása. Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot. A golgotavirág újvilági növény. A legtöbb faj hazája az Amerikai Egyesült Államok déli része és Mexikó, de egészen Brazíliáig őshonos. A termesztett fajokat és változatokat (kivált a dísznövényeket) szerte a világon megtalálhatjuk. Európában először egy Monardes nevű spanyol orvos említette 1569-ben, és a 17. században terjedt el. Kúszó szárú, csavarodó kacsokkal kapaszkodó évelő; tövükön fásodó indái Dél-Amerikában a 80 m hosszt is elérhetik. A fajok többsége fáról fára kúszó, tipikus liánféle, de van közöttük félcserje, sőt, kisebb fává terebélyesedő faj is. Jól tűrik a napot, de félárnyékos helyen is szépen díszlenek: verandák, ablakok mutatós árnyékoló növényei.
Fényes zöld, háromkaréjos, sima felületű levelei váltakozó állásúak. A fiatal levelek tövéből virág, a hajtások hónaljrügyeiből ágkacs ered.
Virágai kétivarúak és öntermékenyülők. Egyes fajok virágának egyáltalán nincs sziromlevele, másokén még szőrkoszorúszerű álszirmok tömege (koronaszerű mellékpárta) is nő. Néhány faj virágának átmérője elérheti a 10 cm-t. A legtöbb faj csak tűző napon virágzik. Egy-egy virág 24-48 óráig nyílik. Természetes élőhelyén rovarok és apró madarak porozzák be (erre a Kárpát-medencében nevelt példányoknál nem számíthatunk).
Kerek, sárga vagy narancssárga, igen ízletes, édes-savanykás-csípős gyümölcse a passiógyümölcs. Mintegy 50-60 faj termése ehető. A termést spanyolul granadillának ("gránátalmácska") is nevezik, mert az egyrekeszű, sokmagvú bogyó kerekded, apró magjai miatt egy kissé hasonlít a gránátalmára. A maracuja és a csengőgranadilla termése 5-8 cm-es, az óriás passiógyümölcsé 15-20 cm-es. A savanykás, markáns ízű pulpában ülő, szív alakú magok a szerető szív jelképei. A 2-4 mm-es magokon kerekded, lyukszerű bemélyedések találhatók. A nemzetségbe mintegy 430 faj tartozik.
(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Golgotavir%C3%A1g)
|
