Képaláírás: Hazatérő favágók.
Olajfestmény. A magyar állam tulajdona. (1899, Nagy-Bánya.)

Ismertető szöveg: Ferenczy Károly eleinte jogi tanulmányokat folytatott, majd gazdasági iskolába járt, végül unokanővére (későbbi felesége, a szintén festő Fialka Olga) biztatására kezdett képzőművészettel foglalkozni. 1885-ben a nápolyi akadémiára iratkozott be, 1886-ban Münchenbe ment, ahol megismerte Csók Istvánt és Hollósy Simont. Párizsban a Julian Akadémián két évet töltött, majd a szentendrei művészkolóniához csatlakozott, 1893-ban ismét Münchenben találjuk. Hollósyval és körével szorosabbá vált kapcsolata, így 1896-ban velük tartott Nagybányára. Itt a művésztelep egyik vezetője, nagy hatású tanára lett. Sikeres budapesti kiállítását követően 1906-ban a Mintarajziskola tanárává nevezték ki, ekkortól már csak a nyarakat töltötte Nagybányán. 1907-ben a MIÉNK alapítóinak egyike volt. (Forrás: kieselbach.hu)

A Nagybányára költözött művész a legkülönfélébb témákkal foglalkozott. Nézete szerint a művészi alkotás alapfelvétele az állandó munka. Példamutató következetessége és céltudatossága legalább olyan mértékben hatott művésztelepi társaira, mint fokozatosan kiteljesedő nagyszabású festészete. Bibliai témájú és tájképei mellett szívesen örökítette meg a kies környékű erdélyi városka jellegzetes figuráit is: a változatos tematika új- és új művészi feladatot jelentett. Munkából hazatérő favágókat három ízben festett. A borús hangulatú másik két képnél sokkal megragadóbb ez a valamelyest világosabb tónusú festmény, melyben a lemenő nap meleg sugarai bearanyozzák a fáradt férfialakokat. Itt is jelen van mély embersége, mely képeinek annyiszor kölcsönöz költői hangulatot. Panteisztikus természetszemlélete, mely főként a Három királyok és az Esthangulat lovakkal című egykorú képeit jellemzi, lényegében a favágós kompozíciót is átlényegíti. A figurák együtt élnek a természettel - tulajdonképpen belőle erednek - az aranyszínű és zöldes reflexek egyformán beborítanak embert és tájat. (Forrás: hung-art.hu)