Képaláírás: Hoffmann Alfréd, a magyar könyvkereskedők egyletének elnöke.

Ismertető szöveg: A magyar könyvkereskedők szépen ünnepelték f. hó 16-án köztiszteletben álló elnöküknek, Hoffmann Alfrédnak a Ferencz József-rend lovagkeresztjével történt kitüntetését. 1863 óta áll, mint tulajdonos, a legrégibb magyar könyves boltok egyikének, a már 130 év óta fennálló Eggenberger-féle könyvkereskedésnek az élén, a régi czég tekintélyét nemcsak föntartva, de abban mint kiadó irányadó tevékenységet fejtve ki, a mire műveltsége és a külföldön szerzett tapasztalatai kiválóan képesítették. Mert régebben elengedhetlenül megkövetelték a fiatal könyvárusoktól, hogy legalább is pár évig külföldi üzletekben is foglalkozzanak. Ennek a követelménynek Hoffmann is eleget tett, mikor 1857-ben Budapestről, nagybátyja, Eggenberger üzletéből külföldre utazván, 1861-ig Münchenben, Augsburgban és Stuttgartban folytatta szakmabeli önképzését.
A hatvanas évek vége felé hatalmasan föllendült magyar szellemi életnek Hoffmann volt egyik leglelkesebb napszámosa, midőn tudósaink előtt tért nyitott kiadói vállalataival. Nagy hozzáértéssel és éles látással fogott hozzá ahhoz a munkához, melynek szolgálatába állott. Maga vette a kezébe azt a zászlót, a mely körül a magyar tudósvilág szinét-javát összegyűjté. A tudományos compendiumoknak ő volt nálunk jóformán a megteremtője, vagy legalább is buzgó istápolója, mert kiadói tevékenységében eleitől fogva ezekre fordított legnagyobb gondot. Midőn pedig tanügyünk 1868-ban független lett Bécstől, ő azonnal megérezte, hogy friss, élénkítő szellő várható a magyar középiskolai irodalom terén. Éles látással tekintett körül a tanférfiak közt, kiválogatván tapintattal azokat, kikben a reformmunka lelkes és hivatott embereit vélte. Tudósok kaszinója lett az Eggenberger boltja, de nem a száraz szobatudósoké, hanem a nyugoti műveltségű tehetségeké, melyek közt időzni s vitatkozásaikat hallgatni igazi élvezet volt.
élénkítő szellő várható a magyar középiskolai irodalom terén. Éles látással tekintett körül a tanférfiak közt, kiválogatván tapintattal azokat, kikben a reformmunka lelkes és hivatott embereit vélte. Tudósok kaszinója lett az Eggenberger boltja, de nem a száraz szobatudósoké, hanem a nyugoti műveltségű tehetségeké, melyek közt időzni s vitatkozásaikat hallgatni igazi élvezet volt.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. február 28.)