Ismertető szöveg: 1998.175 ÉVES A HIMNUSZ
50-es ívekben nyomva.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Gyüre Júlia
Á 1998. jan. 22.-2000. dec. 31.
P 300 000 fog.
4426 4474 75 Ft 300.- 150.-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Kölcsey Ferenc magyar költő, író, kritikus. 1796-tól a Debreceni Református
Kollégium növendéke volt. A korán árvaságra jutott és
gyermekkori himlő következtében fél szemére megvakult,
beteges Kölcseyt egész életében az önmaga elé állított szigorú
erkölcsi normáknak való megfelelés és a haza szolgálata
vezérelte. 1805-ben részt vett Csokonai Vitéz Mihály temetésén, ott látta meg Kazinczy Ferencet,
akihez 1808-ban küldte első levelét, majd folyamatosan verseit.
1809-ben fejezte be Debrecenben tanulmányait és Pesten
folytatta joggyakornokként. 1814-ben Szemere Pállal a neológia nevében elleniratot fogalmaztak a
nyelvújítási harc egyik röpiratára, a Mondolatra. 1815-től
haláláig a Szatmár megyei Csekén lévő birtokán gazdálkodott,
1829-től Szatmár al- , majd főjegyzője, s az alsótábla ellenzékének vezére. A
reformkori magyar irodalom és közélet egyik legnagyobb alakja, az 1823-ban született
Himnusz szerzője volt. Az 1810-es években Kazinczy köréhez tartozott, részt vett a
nyelvújítási harcban. Merev, klasszicista nézetei tükröződnek Csokonai Vitéz Mihály
munkáinak kritikai megítéltetése és Berzsenyi Dániel versei című költeményeiről írott
téves bírálataiban. Fokozatosan távolodott el Kazinczytól, és került a magyar
romantika vonzáskörébe. Az 1820-as évektől már az eredetiség és a szerves nyelvi
fejlődés mellett állt ki. Költészetének kiteljesedése csekei korszakára esik. Ekkor írta
1823-ban a Hymnus a Magyar nép' zivataros századaiból
címmel megjelenő versét, mely Erkel Ferenc megzenésítésével vált nemzeti himnusszá. Költői munkáiból
kiemelkedik a Vanitatum vanitas, Zrínyi dala, Zrínyi második
éneke, melyek a reformkor legjelentősebb hatású
irodalomkritikai, történetfilozófiai programiratai, a magyar
nemzeti romantika legfontosabb elméleti művei. Az 1826-os
év értekező prózájának kiteljesedését hozta. Mohács című
emlékbeszéde egyszerre szól a nyitottá vált világról és
felhívás a nemzeti múlt feldolgozására. A Nemzeti
hagyományok a reformkori magyar irodalom esztétikai alapvetése.
Johann Gottfried Herder nézeteit követi, mikor a szerves
fejlődés lehetőségét vizsgálja a magyar irodalomban, és a népköltészethez, a köznapi
és történeti dalokhoz való visszatérést javasolja. 1832-ben Szatmár megye
követeként részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Felszólalt a jobbágyfelszabadítás,
a nemzeti nyelv, a vallási egyenjogúság ügyében. Búcsú az országos rendektől című
beszédében megfogalmazta a reformkor törekvéseit: "Jelszavaink valának: haza és
haladás." Utolsó nagy műve a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz 1837-ben.
Unokaöccséhez címzett intelmei világnézetének végakaratszerű
összefoglalása. A mű eszmei hátterében Immanuel Kant feltétlen erkölcsi
parancsa áll, a tehetsége révén a hazát, azon keresztül az emberiséget szolgáló és
boldogító ember eszménye. (Larousse 1992.2k.532 o., Világir.Kisencikl.1976.1k.613
o., MNL.11.k. 418 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Augusztus) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|