Ismertető szöveg: 1978. THÖKÖLY IMRE
(1657-1705)
A Thököly-féle felkelés 300. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 11 1/2 : 12 F. fog.
T.: Vagyóczky Károly (keret)
Á 1978. okt. 2.-1979. dec. 31.
P 3 656 000 fog. 5 900
3291 3316 1 Ft Korabeli metszet 50,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Thököly Imre felső-magyarországi (1682-85) és erdélyi (1690) fejedelem. Zrínyi Ilona férje,
protestáns nagybirtokos. 1670-ben az észak-magyarországi családi birtokokat
megszálló császári katonaság elől Erdélybe menekült. Az erdélyi fejedelmi tanács
határozata alapján ideiglenesen a bujdosók élére állt, és engedélyt kapott rá, hogy
magánszemélyként sereget toborozhasson. 1678-ban gróf Teleki Mihály erdélyi
politikussal (1634-1690) közösen támadást indított a királyi Magyarország ellen. Az
általa vezetett sereg-rész elfoglalta Murányt, Szendrőt és a bányavárosokat.
1680 januárban a bujdosók fővezérükké választották. Februárban a bécsi udvar és a
Porta felvette vele a kapcsolatot. A nyár folyamán csapatai a Vág völgyében portyáztak,
augusztusban bevette Késmárkot, de Lőcse ellenállt.
1680. november 15-én I. Lipót magyar király, német-római
császár (ur. 1657-1705) biztosaival fegyverszünetet kötött. 1682-
ben török segítséggel újabb támadást indított a Felvidéken.
Elfoglalta Kassát, majd Füleket, ahol Ibrahim Ujzun Arnaut pasa
(1683) a szultán nevében uralkodói jelvényeket adott át neki.
Ettől kezdve Felső-Magyarország fejedelmének címezte önmagát.
1683-ban csatlakozott a Bécs ellen vonuló török sereghez. A
város ostroma alatt a Pozsony vármegyei Cseklésznél táborozott
és kapcsolatot akart létesíteni V. Lotharingiai Károly hadvezérrel
(1643-1690), de elutasították. 1684-ben több sikertelen
diplomáciai kísérlet után, súlyos vereséget szenvedett Eperjesnél,
elveszítette Bártfát, majd Makovicát. 1685-ben Erdélyben hűtlenségi pert indítottak
ellene, birtokait elkobozták és októberben II. Ahmed pasa (ur. 1691-1695) a
Habsburgokkal való megegyezésben Váradon elfogatta. 1686-ban Belgrádban
bocsátották szabadon, de régi tekintélyét már nem tudta visszaszerezni. I. Apafi Mihály
(lásd IV.15.) halála után - 1690-ben - a szultán Erdély fejedelmévé nevezte ki.
Thököly török és tatár segélyhadak élén a zernyesti csatában győzelmet aratott a
Teleki vezette erdélyi csapatok felett, a keresztényszigeti országgyűlésen
1690 szeptemberben - fejedelemmé választották, de október végén Bádeni Lakos
hadvezér (1655-1707) hadserege elől Havasalföldre menekült. A továbbiakban is a
törökök oldalán harcolt. A karlócai béke után, 1699 után végleg száműzetésbe
kényszerült Konstantinápolyban, 1701-től haláláig Nikomédeiát jelölték ki neki,
családjának és híveinek kényszerlakhelyül, ott élt haláláig. Hamvait 1906-ban a
késmárki evangélikus templomban helyezték el. (MNL.17k.442 o.)(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Szeptember) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|