Képaláírás: Vilmos császár

Ismertető szöveg: "Abban a régi gárdából alakított csapatban lett katona, mely fölött maga a király parancsnokolt s melybe a koronaörököst, a későbbi IV. Frigyéé Vilmost hadnagygyá, Vilmos herczeget pedig őrmesterré nevezte ki. Vilmos herczeg katonai szolgálatának első két éve alatt megismerkedett a gyakorlati gyalogos szolgálat minden csinjabinjával s testestől-lelkestől katona lett. Az elméleti és békeállománybeli kiképeztetést kiegészíté aztán a kitört szabadságháboru, habár Vilmos annak kezdetén atyja parancsára Boroszlóban volt kénytelen maradni. Ebbe az időbe esik előléptetése a főhadnagyi rangba. Csak midőn a lipcsei nagy ütközet a Rajna túlsó partjára veté a francziákat vissza, akkor teljesülhetett a 13 éves herczeg kívánsága. A király október 30-án fölkeresvén családját Boroszlóban, egész váratlanul igy szólt Vilmoshoz: Most magammal viszlek a háborúba, de csak hat hétre, mert még nem vagy elég erős. Ez a határidő azonban tiz hónapra terjedt ki. A király még Boroszlóban századossá nevezte ki a herczeget s föltűzte vállára az akkor újonnan behozott vállrojt első próbapárját." Forrás:(Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 11. sz. márczius 11.)

A két birodalom Dánia felett aratott 1864-es győzelme után hamar szembekerült egymással, a német egység megvalósításáért folytatott versengésükben. A Habsburg Birodalom az úgynevezett nagynémet egység megvalósításáért küzdött, mely a német egységbe beleértette az osztrák területeket is (természetesen Habsburg vezetéssel), míg a Porosz Királyság a kisnémet egységért szállt ringbe, mely porosz vezetés alatt kívánta egyesíteni a német ajkú területeket, azonban az osztrákok kizárásával. A délnémet királyságok a kevésbé agresszív Habsburg Birodalom mellé sorakoztak fel, míg a poroszok az Olasz Királyság szövetségét keresték, akik a Velencéért folytatott háborúban kerültek szembe az osztrákokkal. Az 1866-os porosz-osztrák háborúban Moltke zseniális hadvezetése megszerezte Poroszországnak a vezető szerepet Ausztriával szemben (Königgrätzi csata). A győzelem fő okai a Bismarck által végrehajtott reformokban keresendők: modern, hátultöltő, vontcsövű fegyverekkel szerelte fel a hadsereget és bevezette az általános hadkötelezettséget. (Forrás: Wikipédia)