Képaláírás: Krüger fogadtatása Marseillebe érkeztekor.

Ismertető szöveg: Európa földjén van az öreg Krüger, hogy végső kísérletet tegyen : hátha személyes közbenjárásával megmenthetne népe szabadságából annyit, a mennyi még megmenthető. Külföldön és hazánkban gyakran hasonlították őt Kossuth Lajoshoz, bár Kossuthot egykor épen az a nemzet fogadta lelkes tüntetéssel, a mely ellen ma Krüger tevékenysége irányul. November 22-én kora raggel lépett először Európa földjére Krüger Marseilleben, a hol néhány Európában időző honfitársán ós rokonán kívül óriási közönség várta tüntető ünnepléssel. Üdvrivalgással, szónoklatokkal, lobogók lengésével fogadták; s a fogadás mindenütt, egész Francziaországban olyan volt, mint Marseille-ben. A legmagasabb fokra Parisban hágott a lelkesedés. Krüger nyugodtan, mérséklettel válaszolt a beszédekre, melyek mindegyikében két uralkodó eszme volt: a boer ügy igazságának és az angolok jogtalanságainak hangoztatása s az isteni igazságszolgáltatásba vetett törhetetlen hit. Parisból Berlinbe akart utazni, de útközben, Kölnben kapta az értesítést, hogy Vilmos császár nem: fogadhatja. így hát berlini] útja elmaradt s Kölnből, - a hol a lakosság hasonló lelkes tüntetésekben részesítette, mint a fran-cziák, - Hágába utazott, hogy a testvér hollandi nép körében pihenje ki hosszas, de sajnos, kevés sikerrel járó utazása fáradalmait. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1900. deczember 16.)

Paul Kruger (teljes nevén Stephanus Johannes Paulus Kruger) búr politikus, valamint a Transvaal Köztársaság elnöke volt. 1854-ben Rustenburg parancsnokává nevezték ki, majd hat évvel később a Transvaal hadsereg parancsnoka lett. 1877-ben Nagy-Britannia annektálta (elfoglalta) Transvaalt és Paul Kruger - a békés megoldásban bízva - Londonba ment, hogy tárgyaljon a brit kormánnyal. Azzal érvelt, hogy az annexió erkölcsileg elfogadhatatlan a búrok számára. Érvei azonban hatástalanok maradtak és a kiábrándult Kruger visszatért Dél-Afrikába. 1880-ban Piet Joubert, Marthinus Pretorius, valamint Kruger egyesítette erőit és közösen ígéretet tettek a függetlenség kivívására. 1881-ben a búrok megnyerték az első búr háborút, majd 1883-ban Paul Krugert kinevezték államelnökké. A transvaali aranyláz következtében az állam kénytelen volt a vasúthálózatot és az utakat fejleszteni, valamint megfelelő szálláslehetőségeket biztosítani a fejlődő városokban. 1888-ban Krugert újraválasztották, de már soha nem lett olyan népszerű mint 1880-ban. Ebben szerepe volt annak is, hogy az általa kedvelt személyeket előnyben részesítette a gazdasági koncessziók adományozásánál. Az 1893-as választásokat csak szoros eredményekkel nyerte meg, mivel sokan úgy vélték, hogy politikája gazdasági összeomláshoz fog vezetni. Ravasz politikusként azonban visszaszerezte a választók bizalmát és elérte, hogy 1898-ban ismét nagy többséggel, immár negyedik alkalommal elnökké válasszák. 1899-ben kitört a második búr háború, amelynek Kruger az emblematikus alakjává vált. 1900-ban a brit előretörés következtében Európába menekült, ahol Hollandiában telepedett le. Soha nem tért vissza a hazájába. (Forrás: Wikipédia)