Képaláírás: Liezen-Mayer Sándor.
Wagner Sándor festménye.

Ismertető szöveg: Liezen-Mayer Sándor a legtökéletesebb mintaképe volt a magyar gavallér-embernek. Ennek a tulajdonságainak köszönhette, hogy szeretetre méltó modora, őszintesége csakhamar olyan nagy körét teremte meg tisztelőinek, a milyennel más művész alig dicsekedhetett. Ez a szeretet egyszer azután hangosabban is megnyilatkozott, mert alig sikerült a stuttgarti festészeti iskolának őt 1887-ben igazgatójáúl magához csábítani, már 1889 őszén a müncheni "Komponier-Verein" művész-egyesület, melynek azelőtt Liezen-Mayer egyik oszlopa volt, utána indította honfitársát Wagner Sándort egy nagyszerű üdvözlő levéllel, melynek czímlapját a híres Seitz Ottó rajzolta, s egyúttal azzal a titkos megbizatással, hogy a mennyire csak tudja, beszélje reá Liezen-Mayert a visszatérésre. Ezt az iratot mintegy 250 müncheni művész írta alá, a kiknek köréből nemcsak a művész hiányzott, hanem a legkedvesebb kolléga is.
Liezen-Mayert nem kellett sokáig biztatni; pár hónap múlva csakugyan ott hagyta Stuttgartot, a honnan két legelső magyar tanítványát: Spányik Kornélt és Herzl Kornélt is magával hozta Münchenbe. Ezek sem tudtak elválni a szeretetre méltó embertől. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 4.)

Liezen-Mayer Sándor, Liezenmayer (Győr, 1839. jan. 24. - München, 1898. febr. 19.): festő. Bécsben C. Rahlnál, majd 1857-ben Münchenben tanult, ahol Piloty modorában festette romantikus szemléletű, jól felépített történeti műveit. Harmonikus kolorizmusa, kiegyensúlyozott képalkotása miatt festményei és a Faust-ciklushoz, Schiller Haramiáihoz, a Das Lied von der Glockéhoz készített illusztrációi sok sikert arattak. 1870-ben Ferenc József arcképének megfestésére meghívást kapott Bécsbe. 1880-83 között a stuttgarti ak. ig.-ja volt, majd visszatért Münchenbe, ahol a festőisk. tanára lett. Sok magyar tanítványa volt. - Legismertebb képei: Magyarországi Szt. Erzsébet (e kép két, lényeges részeiben azonos példányban készült, egyik az MNG ben, másik az esztergomi Keresztény Múz.-ban); Erzsébet királynő aláírja Stuart Mária halálos ítéletét; Mária Terézia egy koldusasszony gyermekét táplálja (1867); Venus és Tannhäuser (MNG); Faust és Margit (MNG). - Irod. Benkő G.: L. S. (Bp., 1932); Dénes T.: L. S. (Győr, 1932); Csányi Károly: L. S. emlékezete (Győr, 1940). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)