Képaláírás: Havazás. - Utczai kép a fővárosból.
Bálint Árpád rajza.

Ismertető szöveg: Havazás a fővárosban.
Mikor künn a mezőn elkezd a hó szép lassacskán szállingózni, csendes megelégedéssel szemléli a gazda jól befűtött szobája ablakából; örül a szíve, hiszen olyan jó lesz az a lehulló szép fehér takaró fagycsipte vetéseinek, olyan vigan kitelelhetnek annak védő enyhe alatt. Nézi, nézi, a mint egyik hópehely a másik után ereszkedik le földjére, mindegyik szem egy-egy biztatás arra, hogy a vetésnek tavaszig nem esik baja.
De nem kevesebb örömöt okoz a hóesés annak a sok szegény embernek is, a kik télire is a fővárosba szorultak. Ezeknek csak igazi áldás a hó s nincs az a gazda, a ki nagyobb örömmel fogadná az első lefelé hulló fehér pelyhet, mint ezek a szegény emberek. S mentől sűrűbben esik, mentől jobban sietnek esernyőik alatt a fényes utczákon a jól öltözött urak és hölgyek, annál megelégedettebb ábrázattal szedik össze szerszámaikat a didergő szegény emberek:
- Hála Isten, esik a mi kenyerünk!
S bizony kész kenyér is nekik az a szép fehér, csillogó hó.
Mert hát a vidéken ott hagyják a havat, a hova leesik s rábízzák az enyhe időre, tavaszi napsugárra, hogy takarítsa el onnan, de a fővárosban ez is máskép van.
Nincs itt maradása a hónak. A mikor leesett, azonnal neki állítják a munkások százait, a kik lapáttal, seprűvel neki esnek, halmokba rakják, aztán pedig szekéren kihordják s bele forgatják a Dunába, a miért esténként jó napszám üti a markukat s telik kenyérre sőt szalonnára, kolbászra és sonkahulladékra is.
Igaz, hogy egy kicsit rontják a keresetet a hó-ekék, a milyen sok van már a fővárosnak. Ezek bizony gyorsan végig söprik az utczákat s hamar barázdába kotorják a hótömeget; de azért kézi munka is sok kell. Hiszen egy-egy valamirevaló hóesés kitakarítása 20-30 ezer forintba kerül s némely havas esztendőben 100 ezer forinton felül megy a főváros hótisztítási költsége. Ezért mondják az utczákon ácsorgó szegény emberek, ha sűrű, szürke fellegek gyülekeznek az égen:
- Hej, csak adna az Isten mentől több havat!
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. január 21.)