Képaláírás: A Jedi-kulé (Héttorony) Konstantinápolyban.

Ismertető szöveg: A Héttorony (törökül Yedikule), Konstantinápolynak (ma Isztambul) délnyugati szomszédságában, a Márvány-tenger partján fekvő, romlásnak indult torony; hat teljesen leomlott, részben lebontották. A legrégibb torony már az ókorban állott és oly régi, mint Bizánc; Theodosius keletrómai császár kettőt építtetett mellé, és a három tornyot kőfallal vette körül. Később még 4 tornyot építettek, és innen kapta a toronycsoport az elnevezését. II. Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakította azokat át, amely a janicsárok szállásaként, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a Héttoronyból csak hármat kímélt meg; az 1768-as földrengéskor további kettő omlott össze és csak egy maradt fenn, a 200 lábnyi magas úgynevezett Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit meg az előkelőbb származású hadifoglyokat zárták el. Később restaurálták, és ma szinte teljes egészében helyreállították. Azonfelül hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő például a falakra aggatták. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a halálos ítéletet már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600-1714-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül Szilágyi Mihály (Hunyadi Mátyás nagybátyja), Majláth István, Török Bálint, Bornemissza Gergely és Béldi Pál neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt 1698-1699-ben. Az épületnek fontos szerepe van Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében. (Forrás: Wikipédia)