Ismertető szöveg: A kerti mák (Papaver somniferum) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjében a mákfélék (Papaveraceae) családjának névadó faja, fontos kultúrnövényünk. Felálló, szőrös szára akár 120 cm magasra is fölmagasodhat. Nyél nélküli, felfelé törő, ovális levelei gyakran fogazottak, fűrészesek. Virágai ragyogó fehérek vagy vörösek. A Kárpát-medencében egynyári növény; mediterrán éghajlaton évelő. Eredendően fagytűrő, de egyes kertészeti változatai fagyérzékenyek. A talaj kémhatására nem érzékeny, és a szárazságot is jól tűri, de a legjobban nedves, termékeny talajon fejlődik. Fontos élelmiszer. A még zöld termés megvágása után képződő, megszilárdult tejnedve, az ópium, kb. huszonötféle, hatásos alkaloidot (például morfint, narkotint, kodeint, tebaint, papaverint) tartalmaz. Az alkaloidok a száraz mákgubóból is kinyerhetőek, fontos gyógyszereket készítenek belőlük. Az alkaloidok száraz mákgubóból kivonására magyar kutató, Kabay János dolgozott ki eljárást. A népi gyógyászatban a gyermekeket "nyugtatták" a zöld terméstok forrázatával. Először Kabay János is a zöld terméstokból vonta ki a morfiumot, a kodeint és a papaverint, de a zöld termésben gondot okozott a klorofill, ezért tért át a száraz, kicsépelt mákgubót extrahálására. A mai drogfogyasztók is hasonló eljárással készítik a mákteát. Egyes változatai dísznövények; ezeket kifejezetten kertészeti célokra nemesítették ki. A kertészeti változatok gubójában többnyire nincsenek alkaloidok (vagy csak nagyon kevés). 2006. január 1-jétől fehér virágú változata Magyarországon drognak számít; azóta szabadon csak a lilás-rózsaszínes virágú változata termeszthető. (Forrás: Wikipédia)

A közönséges pipacs, mezei pipacs vagy vetési pipacs (Papaver rhoeas) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkák (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a mákfélék (Papaveraceae) családjához tartozó faj. A pipacs elterjedési területe Dél- és Közép-Európa. A pipacs feltűnő és ismert, 30-80 centiméter magas, egyéves növény. Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek, durván fűrészes szélű szeletekkel, a szárral és a virágkocsánnyal együtt rásimuló vagy elálló serteszőrösek. A végálló virágok átmérője 5-8 centiméter. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen "borstartónak" neveznek. Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, a vegyszeres gyomirtás kiszorította a vetésből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal tömegesen terem. Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 m magasságig. Kerti növénynek ritkán ültetik; ilyenkor magról szaporítható. Terméséből a szél rázza ki a magokat. A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól-augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel, a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják. A szárítás alatt a szirmok élénkpiros színüket elvesztik és liláspirosakká válnak. A pipacsvirág (Papaveris rhoeados flos) jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják. Nemesített változatait díszkertekbe ültetik. Gyermekeknél, a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat! (Forrás: Wikipédia)