Képaláírás: (Szimbolikus síremlék, urnájában a krasznogorszki hadifogolytábor egyik tömegsírjából hozott földdel.) Kerepesi temető: 12/2-közép [szobrász: Almási Balázs]

Ismertető szöveg: Bethlen István, bethleni, gróf miniszterelnök. Az MTA t. tagja (1928-1945). A budapesti egyetemen jogot, Magyaróváron mezőgazdasági akadémiát végzett. 1901-től 1903-ig szabadelvű párti, 1904-től 1913-ig függetlenségi párti, 1913-tól 1918-ig alkotmánypárti képviselő. A király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1919. febr.-ban kezdeményezésére alakult meg az ellenforradalmi Nemzeti Egyesülés Pártja. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, ahol a szegedi kormány képviselőjeként az ellenforradalmi komité egyik vezetője lett, 1920-ban tagja a m. békedelegációnak. A Simonyi-Semadam-kormány lemondása után létrehozta az egységes kormányzópártot, de az új kormányt nem sikerült megalakítania. A Teleki-kormány bukása után, 1921. ápr. 14-én miniszterelnök lett. IV. Károly második puccskísérletének leverése után benyújtotta és a parlamenttel elfogadtatta a Habsburg-ház detronizációjáról szóló törvényjavaslatot (1921. nov.). Titkos politikai egyezséget kötött a szociáldemokrata párttal (1921, dec.), majd miután a Kisgazda Párt felszámolására irányuló több kísérlete sikertelen maradt, híveivel együtt belépett a pártba (1922. febr.), amelynek Nagyatádi Szabó István mellett egyik vezetője lett. E pártból és a hozzá csatlakozott konzervatív pártokból létrehozta a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Pártot (Egységes Párt), amely magva volt a későbbi kormánypártnak. 1922-ben rendeletileg szűkítette a választói jogot, s a városok kivételével visszaállította a nyílt szavazás rendszerét. Az ún. népszövetségi kölcsön megszerzésével és a súlyos adóemelésekkel elősegítette az ország gazdasági konszolidálódását, amit 1929-ig további nagy összegű külföldi kölcsönök felvételével tartott fenn, jelentős mértékben elősegítve ezáltal az ország gazdasági függésének kialakítását. 1926-ban a személyét is érintő frankhamisítási botrány kül- és belföldi visszhangját kellett leküzdenie. 1927-ben barátsági és döntőbírósági szerződést kötött a Olaszországgal. 1931. aug. 24-én lemondott, de továbbra is jelentős szerepet játszott mint a kormányzó egyik tanácsadója. 1935-ben, Gömbös Gyula miniszterelnökkel támadt ellentéte miatt kilépett az Egységes Pártból és ellenzékbe vonult. Az 1939-i választások után Horthy a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1943-44-ben egyik vezetője az angolszászok felé orientálódó politikai áramlatnak. Szerepet játszott a különböző különbéke-kísérletekben. 1944 őszétől szovjet háziőrizetben volt, majd Moszkvába vitték. Ott halt meg egy rabkórházban. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)