Normál kép: kerepesi_vambery.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_vambery_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: 18/1-1-13

Ismertető szöveg: Vámbéry Ármin, Vamberger Hermann közép-ázsiai utazó, világhírű orientalista, egyetemi tanár, a török filológia kiváló szaktekintélye, az MTA tagja (l. 1860, r. 1876, t. 1893, ig. 1894). Vámbéry Rusztem apja. Iskoláit Pozsonyban és Pesten végezte, közben mint házitanító tartotta fenn magát. Bámulatos nyelvtehetsége révén több európai és számos keleti nyelvet - elsősorban a törököt - is elsajátított. 1857-ben báró Eötvös József segítsége lehetővé tette, hogy Konstantinápolyba utazzék, ahol négyéves tartózkodása alatt nyelvtanítással foglalkozott s közben megismerte a keleti élet sajátosságait és szokásait. Ez idő alatt tudományos folyóiratainkban számos tanulmányt tett közzé török források alapján a török-m. történelmi vonatkozásokról. 1861 őszén visszatért Pestre azzal a szándékkal, hogy a magyarok őshazáját felkutatja. Az MTA anyagi támogatásával 1861 őszén útnak is indult. Mivel az út igen veszélyes volt, mohamedán dervisként egy bokharai hadzsi karavánhoz csatlakozott 1863. márc. 28-án és Erzerumon s Tebrizen át Kházendrán tartományba, majd a Kaspi-tengeren átkelve az Oxus egyik ága mentén fekvő Khivába jutott. Innen 1863. júliusában indult tovább Bokhara felé. Bokharában hajszál híján felfedték kilétét, ami halálát jelentette volna. Itt egy Szamarkandon át Heratba és Meshedbe induló karavánhoz csatlakozott, és Meshedtől Teheránig lóháton tette meg az utat. Három hónapot töltött Teheránban, ahol átírta és kiegészítette útközben titokban készített jegyzeteit majd az egyszer már megtett útvonalon hazaindult és 1864. májban érkezett meg Pestre. Utazását leírásban örökítette meg. Nagy jelentőségű, úttörő eredményeket ért el Közép-Ázsia föld- és néprajza, elsősorban azonban a török filológia területén. Mint az ázsiai helyzet kiváló ismerőjéhez az angol és a török kormány számos esetben fordult hozzá tanácsért. 1865-től a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek magántanára; 1868-tól rk., 1870-től ny. r. tanára, itt tanított 1904-i nyugalomba vonulásáig. 1872-vel Berecz Antallal, Xantus Jánossal és Hunfalvy Jánossal részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában. Számos európai tudományos társ. választotta tb. tagjává. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page