Képaláírás: Gróf Széchényi István verse anyjához

Ismertető szöveg: "A gyermeki hála és szeretet hangján szólanak azok a versek is, a melyekkel Széchényi Ferencz gyermekei édes anyjuk iránt táplált jó kívánságaikat szavakba öntötték, s közvetlenség, melegség tekintetében első helyen áll közöttük Széchényi István verse, az első költői kisérlet, a melyben a legnagyobb magyar érzelmi világa előttünk megnyilatkozik.
Ha mind azt, mit szivem érez, tollammal leírhatnám,
Mind azt, mit tsak néked köszön, méltán elől adhatnám,
Boldog volnék,
S nem busolnék.
De hogy írja le a számát ezer aggódásidnak?
Hogy köszönje tanátsidnak, hogyan fáradásidnak
Számos nemét
És érdemét?
Ime tűz és fegyver között imádsággal tartottál,
Beteg ágyaimban gyorsan te magad apolygattál,
Te oktattál,
Tanátsoltál.
Te plántáltad szívemben a jót, melyben vagyok s leszek,
S a mi tsekélyt Isten, Uram s Hazámért utóbb teszek,
A te munkád.
S azért reád
Szályon hálaadásom mellet az Istennek áldása,
Attul lelked gondjainak jutalmát hogy láthassa."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/05400/05481/html/06.htm#452)